Az ugrálókötél népszerű játék a világon, nemcsak a gyerekek körében, hanem a sportolók, fitneszrajongók és trénerek világában is. Kérdés:Tényleg használják az ugrálókötelet az űrhajósok? (a válaszért kattints a MŰKÖDÉS gombra)
Bár az ugrálókötél modern formája a 19. században vált ismertté, már az Ókori Egyiptom falfestményein gyerekek láthatók, akik kötélszerű eszközökkel játszanak – az időszámításunk előtti 1600 körüli időkből.
Kínában, a Tang-dinasztia idején a „hüán-jü” nevű ünnepi játékban kötéllel ugráltak, és a kínai harcművészetek gyakorlói is használták edzéseik során.
Őslakos kultúrákban (Afrika, Dél-Amerika, Ausztrália) is léteztek kötelekkel, növényi rostokkal végzett rituális vagy közösségi ugrálós játékok.
A 17. századi Hollandiában már írásos említések is fennmaradtak a „rope skipping”-ről. Majd holland bevándorlók vitték át az ugrálókötél-játékot Amerikába, ahol kialakult a ma is népszerű Double Dutch változat (két, ellentétes irányba forgatott kötél). A 19. századi Victoriánus Angliában a kötélugrás a lányjátékok közé sorolódott, mondókákkal kísért formában.
A második világháború után az ugrálókötél bekerült a testnevelésbe, majd az edzésprogramokba, sőt, a hadseregek kiképzéseibe is. Az 1970-es évektől az Egyesült Államokban ugrálókötél-klubok és versenyek jelentek meg. A 1990-es években megalakult az International Rope Skipping Federation (IRSF) és azóta a világ számos országában rendeznek bajnokságokat, akrobatikus és gyorsasági kategóriákban.
Az afroamerikai közösségekben, különösen a New York-i Bronxban, a Double Dutch nemcsak játék, hanem közösségi és identitásformáló esemény lett – gyakran rapzenével, tánccal kísérve.
Világrekord: Több mint 400 ugrás egy perc alatt – azaz több mint 6 ugrás másodpercenként!
Egészségügyi hatása: 10 perc ugrálás megfelel kb. 30 perc futásnak. Javítja a csontsűrűséget, csökkenti a stresszt és rengeteg kalóriát éget.
« Vissza