Az ólomfigurák kisméretű, fémből öntött ember- és állat alakok, amelyek régen a gyerekek kedvelt játékai voltak. Készültek katonák, lovak, állatok, történelmi személyek és különféle életképek is.
Kérdés: milyen eszközök kellenek az ólomfigura készítéshez? (a válaszért kattints a MŰKÖDÉS gombra)
Már az ókori civilizációkban is készítettek apró ember- és állatalakokat, ezek elsősorban kultikus tárgyak voltak. Később a katonákat ábrázoló miniatűrökkel a hadvezérek és uralkodók csapatmozgásokat, hadállásokat szemléltettek.
A kifejezetten játék céljára készült fémfigurák a 18. században kezdtek elterjedni. A németországi Nürnberg és Fürth különösen fontos gyártóközponttá vált. A korai figurák gyakran lapos, kétdimenziós alakok voltak, amelyeket öntéssel vagy fémlemezből alakítottak ki. A 19. században a német és francia műhelyek egyre részletesebb, háromdimenziós figurákat készítettek, amelyek már a szélesebb közönség számára is elérhetővé váltak.
A gyártás történetének fontos állomása volt 1893, amikor az angol William Britain bevezette az üreges öntési eljárást. Ez jelentősen csökkentette az egy-egy figurához szükséges fém mennyiségét, így olcsóbbá és könnyebbé vált a gyártás. Az ólomfigurák legnépszerűbb felhasználási módja a szerepjáték volt. A fiú gyerekek csatákat rendeztek, várakat és táborokat építettek, de a lányok a figurák segítségével hétköznapi jeleneteket, például gazdaságokat, állattartást vagy különféle foglalkozásokat is eljátszhattak. A kisebb-nagyobb figurákból gyakran egész kis világokat építettek fel.A 20. század első felében az ólomkatonák és más fémből készült játékfigurák rendkívül népszerűek voltak, azonban a 20.század második felében a műanyag térhódításával fokozatosan háttérbe szorultak.
Az ólomfigurák készítése öntéssel történt. A kívánt alakot először egy öntőformában alakították ki, majd a megolvasztott fémet a formába öntötték. A kihűlt figurát kiemelték, eltávolították róla a felesleges fémet, szükség esetén finomították a részleteket, végül kézzel festették ki. A készítéshez szükséges eszközök: Öntőforma: két részből álló, apró figurák készítésére szolgáló fémforma, és az Öntőkanál: ami kis fémkanál, amellyel az olvadt fémet a formába öntötték.
A hagyományos, tömör figurák mellett az üreges öntés is elterjedt. Ennél az eljárásnál a formába öntött olvadt fémet körbeforgatták, így az a forma belső falára tapadt. A felesleges, még folyékony fémet kiöntötték, és a megszilárduló anyagból egy könnyű, üreges figura született. Ez a technológia jóval gazdaságosabbá tette a sorozatgyártást. Egy különleges gyártási rekord: William Britain üreges öntési eljárásával egy munkás akár óránként 300 figurát is előállíthatott a korabeli kézi öntőformákkal.
Fontos: Az ólom mérgező nehézfém, ezért a régi ólomfigurákat ma már nem szabad gyermekjátékként kezelni. Elsősorban gyűjtői, történeti emlékként érdemes megőrizni őket.
Nem minden ólomfigura készült ólomból! A köznyelvben ólomfigurának nevezett darabok között ónból és különféle fémötvözetekből készült példányok is vannak. Az ólomhoz gyakran antimont és ónt kevertek, hogy az öntvény megfelelő tulajdonságokkal rendelkezzen.
A katonák nem voltak egyedül! A korabeli gyártók lovakat, teheneket, juhokat, parasztokat, tűzoltókat, lovasokat és különféle hétköznapi élethelyzeteket megjelenítő figurákat is készítettek. Így a gyerekek nemcsak csatákat, hanem komplett kis világokat is felépíthettek.
A régi figurák ma is keresettek. Az eredeti, jó állapotban fennmaradt, kézzel festett ólomkatonák és egyéb figurák a játékgyűjtők körében ma is nagy becsben állnak.
« Vissza