A Mirascope különleges optikai játékeszköz: két egymással szembefordított, homorú, parabolikus tükörből áll. A felső tükör közepén egy nyílás található. A megfelelő helyre tett tárgyról a tükrök úgy verik vissza a fényt, hogy a nyílás fölött valós, térben megjelenő kép jön létre.A jelenség felismerésének azonban régi előzményei vannak.
A kutatás során talált legkorábbi kapcsolódó szabadalom Hans Kempinski 1910. október 6-án benyújtott, 1911-ben szabadalmaztatott „Window-display” című találmánya. Ez még csak egy homorú tükröt használ, de már azt az ötletet alkalmazza, hogy a valódi tárgyat elrejtik, miközben a tükör a térben látható optikai képet hoz létre.
1951-ben Robert A. Oetjen újabb lépést tett: szabadalma már két szembefordított homorú tükrös felülettel hoz létre valós képet. A szabadalmat 1953-ban adták ki.
A Mirascope mai elrendezéséhez pedig különösen közel áll Virgil B. Elings és Caliste J. Landry 1970. november 30-án benyújtott szabadalma, az US 3,647,284 – Optical Display Device. Ebben már két egymással szembefordított homorú tükör szerepel, az egyik központi nyílással, és a szabadalom kifejezetten a nyílás környezetében létrejövő valós térbeli kép létrehozását írja le.
A trükk a homorú parabolatükrök fénygyűjtő tulajdonságában rejlik.
A tárgyból kiinduló fénysugarak az egyik tükörre jutnak, majd visszaverődnek. A másik tükör ezeket ismét visszaveri, és a megfelelő geometriai elrendezésben a fénysugarak a felső nyílás környezetében újra találkoznak.
Ott ezért valós kép keletkezik.
Ez a legfontosabb különbség egy egyszerű tükörképhez képest: a Mirascope esetében a fény nem csupán úgy jut a szemünkbe, mintha a tárgy egy másik helyen lenne, hanem a fénysugarak ténylegesen létrehozzák a képet a tér egy meghatározott helyén.
Kérdések:
Miért olyan megtévesztő a kép?
Mert az agyunk nem „fényképet” lát, hanem a szembe érkező fénysugarak irányából következtet arra, hol lehet a tárgy.
A Mirascope ezt a következtetést nagyon ügyesen használja ki. A kép háromdimenziós tárgy benyomását kelti: oldalról is megfigyelhető, és a különböző nézőpontokból más részletei látszanak.
Ezért különösen látványos, ha nem egy egyszerű dobókockát, hanem például kis békát, üveggolyót vagy más apró figurát teszünk a tükörbe.
« Vissza