A „Kelj fel Jancsi” nem egyetlen játék feltalálásához köthető. Az önmagát talpra állító, súlyozott figura nagyon régi játékforma, amely több kultúrában is megjelent.
Kínában a bù dǎo wēng („az öregember, aki nem esik el”) hagyománya egészen a Tang-korig vezethető vissza. A történeti források szerint a korai változat még nem feltétlenül gyermekjáték volt: ivójátékokban is szerepelt. Később alakult ki belőle a gyermekeknek szánt, önmagát talpra állító figura.
Japánban ennek közeli rokona az okiagari-kobōshi („felkelő kis szerzetes”). Japán történeti források szerint már egy 14. századi színműben is említik; a későbbi daruma-változat pedig a kitartás és az újrakezdés jelképévé vált.
Európában a Stehaufmännchen és az olasz misirizzi elnevezésű változatok terjedtek el, Oroszországban pedig a nevalyashka / Ványa-vsztánka vált jellegzetes népi játékká. Oroszországban a múzeumi források a korai, 19. századi változatokat fával, festéssel és lakkozással írják le.
A legrégebbi, múzeumban dokumentált, közvetlenül ehhez az elvhez kapcsolódó tárgy a Deutsches Museum Stehaufkegel („felkelő kúp”) nevű mechanikai demonstrációs tárgya, amelynek készítését 1770–1825 közé datálják. Papírteste és tömör sárgaréz félgömbje van.
Mert az oldalára döntve magasabbra kerül a tömegközéppontja, mint álló helyzetben. A gravitáció pedig mindig az alacsonyabb helyzet felé „kormányozza” a rendszert.
A Kelj fel Jancsi stabil egyensúlyi rendszer.
A valódi Kelj fel Jancsi nem tökéletes matematikai inga: a talp érintkezési pontja mozgás közben változik, lehet gördülés és csúszás, valamint légellenállás és belső súrlódás is fellép.
Ezért a valós mozgást csillapított lengésként célszerű leírni:. az egyszerű lineáris modellben.
Ezért látjuk azt, hogy a figura:
eldől → visszalendül → túllendül → visszalendül → egyre kisebbeket billeg → megáll.
A mozgási energia egy része minden ciklusban hővé, hanggá és apró deformációk energiájává alakul.
És itt van a játék egyik legszebb fizikája:
Ha a súly lejjebb kerül, a rendszer általában erősebben törekszik vissza az egyensúlyi helyzetbe. Ha viszont a tömegközéppont túl magasra kerül, a visszatérítő hatás gyengülhet, végül pedig a figura már nem lesz stabil.
A Deutsches Museum tárgya ugyanezt az elvet demonstrálja: a tömör sárgaréz félgömb alulra helyezi a tömeget, míg az üreges papírkúp felül könnyű marad.
Anyag és technika
A „Kelj fel Jancsi” története egyben anyagtechnológiai történet is:
A pekingi Palotamúzeum egy Qing-kori, celluloidból készült 不倒翁 példányt is őriz; a múzeum leírása szerint a hagyományos változatok agyagból és papírból is készültek.
A fényképeken látható fa-, lemez- és műanyagváltozatok ezért nagyon szépen mutatják ugyanannak az alapvető fizikai ötletnek a több korszakon átívelő anyagváltozatait.
« Vissza