Kelj-Fel Jancsi

RÖVIDEN

Ha megbököd vagy oldalra döntöd, kifog rajtad, mert mindig újra feláll! Nem tudod lefektetni, közben még hangot is ad.

Kérdés: 
Miért nem marad egyszerűen az oldalára dőlve, ha már egyszer feldöntöttük? (a válaszért kattints a MŰKÖDÉS gombra)

 

TÖRTÉNET

A „Kelj fel Jancsi” nem egyetlen játék feltalálásához köthető. Az önmagát talpra állító, súlyozott figura nagyon régi játékforma, amely több kultúrában is megjelent.

Kínában a bù dǎo wēng („az öregember, aki nem esik el”) hagyománya egészen a Tang-korig vezethető vissza. A történeti források szerint a korai változat még nem feltétlenül gyermekjáték volt: ivójátékokban is szerepelt. Később alakult ki belőle a gyermekeknek szánt, önmagát talpra állító figura.

Japánban ennek közeli rokona az okiagari-kobōshi („felkelő kis szerzetes”). Japán történeti források szerint már egy 14. századi színműben is említik; a későbbi daruma-változat pedig a kitartás és az újrakezdés jelképévé vált.

Európában a Stehaufmännchen és az olasz misirizzi elnevezésű változatok terjedtek el, Oroszországban pedig a nevalyashka / Ványa-vsztánka vált jellegzetes népi játékká. Oroszországban a múzeumi források a korai, 19. századi változatokat fával, festéssel és lakkozással írják le.

A legrégebbi, múzeumban dokumentált, közvetlenül ehhez az elvhez kapcsolódó tárgy a Deutsches Museum Stehaufkegel („felkelő kúp”) nevű mechanikai demonstrációs tárgya, amelynek készítését 1770–1825 közé datálják. Papírteste és tömör sárgaréz félgömbje van.

A legkorábbi, most megtalált közvetlenül játékra vonatkozó szabadalom pedig Edward V. Wetzel amerikai US 901 762, 1908. A szabadalom már egy figurát, félgömb alakú súlyozott alapot és – ami különösen érdekes – belső kalapácsot és körben elhelyezett fémnyelveket ír le, amelyek a figura mozgatásakor különböző hangokat adnak.szabadalom
MŰKÖDÉS

 

működés

KÉRDÉSEK: 

  1. Ha a Kelj fel Jancsit oldalra döntjük, megváltozik a tömege?
    Nem! A tömege ugyanannyi marad, csak a tömegközéppont kerül magasabbra.
  2. Miért akar visszafelé billenni?
    Azért, mert a gravitáció a tömegközéppontot az alacsonyabb helyzet felé igyekszik mozgatni.
  3. Ha a játékot kétszer olyan nehézre készítjük, biztosan kétszer gyorsabban áll fel?
    Nem! A tömeg a visszatérítő nyomatékot és a tehetetlenségi nyomatékot is növeli; a mozgás sebességét a kettő aránya határozza meg.
  4. Ha a figura egyre kisebbeket billeg, közben „elfogy” a gravitáció?
    Nem! A gravitáció nem fogy el. A mozgási energia egy része súrlódás, légellenállás, hang és belső veszteségek miatt eloszlik.
  5. Ha a talpa teljesen lapos lenne, ugyanígy működne?
    Nem! A lekerekített talp teszi lehetővé a billenést és a visszatérítő forgómozgást.
  6. Miért nem marad egyszerűen az oldalára dőlve, ha már egyszer feldöntöttük?

Mert az oldalára döntve magasabbra kerül a tömegközéppontja, mint álló helyzetben. A gravitáció pedig mindig az alacsonyabb helyzet felé „kormányozza” a rendszert. 

EXTRA

A Kelj fel Jancsi stabil egyensúlyi rendszer.
EXTRA

A valódi Kelj fel Jancsi nem tökéletes matematikai inga: a talp érintkezési pontja mozgás közben változik, lehet gördülés és csúszás, valamint légellenállás és belső súrlódás is fellép.

Ezért a valós mozgást csillapított lengésként célszerű leírni:. az egyszerű lineáris modellben.

Ezért látjuk azt, hogy a figura:

eldől → visszalendül → túllendül → visszalendül → egyre kisebbeket billeg → megáll.

A mozgási energia egy része minden ciklusban hővé, hanggá és apró deformációk energiájává alakul. 

És itt van a játék egyik legszebb fizikája:

Ha a súly lejjebb kerül, a rendszer általában erősebben törekszik vissza az egyensúlyi helyzetbe. Ha viszont a tömegközéppont túl magasra kerül, a visszatérítő hatás gyengülhet, végül pedig a figura már nem lesz stabil.

A Deutsches Museum tárgya ugyanezt az elvet demonstrálja: a tömör sárgaréz félgömb alulra helyezi a tömeget, míg az üreges papírkúp felül könnyű marad.

Anyag és technika

A „Kelj fel Jancsi” története egyben anyagtechnológiai történet is:

  • fa – faragott, festett népi játékok;
  • agyag / kerámia – különösen kínai változatok;
  • papír, papírmasé – kínai és japán népi változatok;
  • fém és sárgaréz – mechanikai demonstrációs és ipari tárgyak;
  • lemez – a 19–20. század fordulójának litografált játékai;
  • celluloid – már a műanyagok korai korszakában;
  • modern műanyag – a 20. század második felétől tömegtermékekben.

A pekingi Palotamúzeum egy Qing-kori, celluloidból készült 不倒翁 példányt is őriz; a múzeum leírása szerint a hagyományos változatok agyagból és papírból is készültek.

A fényképeken látható fa-, lemez- és műanyagváltozatok ezért nagyon szépen mutatják ugyanannak az alapvető fizikai ötletnek a több korszakon átívelő anyagváltozatait.