Jojó

Röviden

A jojó a zsinóron lefelé és felfelé mozog, miközben a játékos különböző ritmikus mozdulatokkal irányítja.

Kérdés:
Mit építettek a mai szuper jojó belsejébe, hogy sokáig forogjon? (a válaszért kattints a MŰKÖDÉS gombra)

Történet

A jojó az egyik legismertebb ügyességi játék a világon. Két korongból és egy tengelyre feltekert zsinórból áll, mégis számtalan látványos trükkre ad lehetőséget. Története, pontos eredete máig vitatott. Több különböző kultúrából is vannak régi, jojóra emlékeztető tárgyi és képi emlékeink, de egyik esetben sem bizonyítható teljes bizonyossággal, hogy ezek a mai jojó közvetlen elődei voltak. Az egyik feltételezés szerint a jojó Kínából származik. Egyes játéktörténeti kutatások már az időszámításunk előtti első évezredre teszik a hasonló eszközök megjelenését. A legerősebb korai tárgyi bizonyíték Görögországból származik. Egy Kr.e. 440-ből származó görög vázaképen egy fiatal fiú látható, aki egy jojóra emlékeztető tárggyal játszik. A harmadik elmélet a Fülöp-szigetekhez kapcsolódik, ahol a jojó már évszázadokkal ezelőtt ismert gyermekjátéknak számított. 

A játék a 18. században Európában is népszerűvé vált. Franciaországban bandalore, Angliában pedig quiz és Prince of Wales toy néven ismerték. A korabeli arisztokrácia körében  kedvelt időtöltés volt, festményeken, rajzokon is megörökítették a jojózó embereket.



A képen egy 18. századi francia karikatúra látható.

Működés

A hagyományos jojó két, egymással szembefordított korongból áll, amelyeket középen egy rövid tengely kapcsol össze. A korongok között kialakuló keskeny résbe kerül a zsinór, amelynek egyik végét a tengely köré tekerik, a másik végére pedig ujjhurkot készítenek.

A játékos lefelé lendíti a jojót, amely a gravitáció hatására letekeri magáról a zsinórt. A mozgás közben a jojó forgásba lendül, és amikor eléri a zsinór végét, megfelelő kialakítás esetén tovább foroghat annak végén. Ezt az állapotot nevezik angolul sleepingnek, vagyis alvásnak. Egy ügyes csuklómozdulattal a játékos ismét feltekerheti a zsinórt, és a jojó visszatér a kezébe.

A működés hátterében a gravitáció, a forgómozgás és a tehetetlenség törvényei állnak. A korszerű jojókban golyóscsapágyas tengelymegoldást is alkalmaznak, amely csökkenti a súrlódást, így a játék hosszabb ideig képes forogni, és bonyolultabb trükkök végrehajtására is alkalmas.
Egy amerikai szabadalom 1866-ból: 

Extra
Érdekességek a jojó világából
- A jojó mint vadászeszköz: Egy történet szerint a vadászok hosszú zsinórra kötött köveket használtak fegyverként, amelyeket vissza tudtak húzni. 
- A modern jojó elterjedésében fontos szerepet játszott a Fülöp-szigetek. Pedro Flores filippínó származású amerikai vállalkozó az 1920-as években kezdte el nagyobb mennyiségben gyártani és forgalmazni a játékot, így a jojó világszerte ismertté vált.
- Az 1960-as, 70-es években ismét nagy népszerűségre tett szert, majd a műanyag változatok és az egyre fejlettebb szerkezetek új korszakot nyitottak a játék történetében. 
- Saját trükknevek: A jojózásnak különleges szókincse alakult ki. Ilyen például a Walk the Dog (Sétáltasd a kutyát), amikor a forgó jojó a földön gurul, vagy a Rock the Baby (Ringasd a babát), amelynél a zsinórból háromszög alakú formát készítenek.
- Űrbéli jojózás: 1985-ben a NASA a Discovery űrrepülőgép fedélzetére is vitt jojót. A kísérlet célja az volt, hogy szemléltessék a forgómozgást és a gravitáció hiányának hatását. A súlytalanságban a jojó viselkedése ugyanis egészen más, mint a Földön.

- Nemcsak gyermekjáték: A jojózás mára önálló ügyességi sporttá fejlődött, A versenyzők zenére előadott, látványos és rendkívül összetett trükkökkel mérik össze tudásukat.

A jojó titka éppen az egyszerűségében rejlik: néhány alkatrész, egy zsinór és egy kis gyakorlás elegendő ahhoz, hogy egy egyszerű le-fel mozgásból látványos ügyességi mutatványok szülessenek.