A Grabóka fajátékok színes, kézzel festett karakteres állat és ember figurák, amelyekben a népművészet, a magyaros díszítőmotívumok és a szecesszió formavilága találkozott. Kérdés:Milyen két típusa volt ezeknek a játékoknak? (a válaszért kattints a MŰKÖDÉS gombra)
Grabowieczky Leon a 20. század elején kezdett foglalkozni művészi gyermekjátékok tervezésével. Festőművészi és rajztanári szemléletéből kiindulva fontosnak tartotta, hogy a gyermekeket körülvevő tárgyak ne csak használhatók, hanem szépek és igényesen megalkotottak is legyenek.
A „Grabóka” néven ismertté vált játékokat saját műhelyében készítette, Budapesten. Munkái az 1920-as évek iparművészeti kiállításain Magyarországon és külföldön is bemutatkoztak.
A játékok tervezésében meghatározó szerepet kapott a természet, az állatvilág, a népi kultúra és a mesék világa. Különféle állatfigurák, emberalakok és foglalkozásokat megjelenítő karakterek születtek a keze alatt. A fennmaradt tervrajzok között találunk például kotlóst, bikát, szamarat, nyulakat és különböző népviseletbe öltöztetett figurákat is.
A Grabóka-játékok történetének fontos dokumentuma az 1921. január 25-én bejelentett, 70499-es számú „Játékbáb” szabadalom. Ez a játékok különleges szerkezeti megoldásait foglalja magában. Művészet és gyártás egy műhelyben:Grabowieczky munkásságának jelentősége abban áll, hogy a művészi játéktervezést és a gyártást igyekezett összekapcsolni. A források szerint 1924-től már képzett, állandó munkásbrigáddal dolgozott, játékai pedig az óceánon túlra is eljutottak.Vagyis a Grabóka nem egyszerűen egy magányos művész kísérlete volt. A műhely mögött szervezett munkafolyamat állt, amelyben a tervezés, a fa megmunkálása, az összeállítás és a festés egyaránt fontos szerepet kapott.A kézzel készített játékok sajátossága ugyanakkor megmaradt. A fa természetes anyaga, a faragás nyomai, a kézi festés és az egyedi részletek mind hozzájárultak ahhoz, hogy ezek a tárgyak sokkal inkább kis műtárgyaknak, mintsem uniformizált tömegtermékeknek hassanak.
Grabowieczky Leon tanítványaival a játékkészítő műhelyében
Egyszerű, sík figurák: vékony falemezből kivágott, egyetlen darabból kialakított alakok. Ezek elsősorban formájukkal, festésükkel és díszítésükkel keltették életre a figurákat.
Mozgatható figurák: három, egymás mellé illesztett falemezből készültek. A középső elem alkotta a figura törzsét, a két szélső réteghez pedig apró csavarokkal rögzítették a végtagokat.
Az utóbbi megoldás különösen ötletes volt: a karok és lábak elmozdításával a figurák különböző testhelyzeteket vehettek fel. Egyes állatok például járni, futni vagy táncolni látszottak.
A figurák gyakran kis kerekeken guruló falapokon álltak, így a kézzel mozgatható részek mellett a játék térbeli mozgatására is lehetőség nyílt. A szerkezet egyszerű, mégis ötletes volt, és lehetővé tette, hogy a gyermekek ne csupán nézzék, hanem mozgassák, életre keltsék a játékokat.
A fennmaradt játékok, tervrajzok, sablonok és alkatrészek jelentős része a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely gyűjteményében található. Ezek segítségével ma is tanulmányozható Grabowieczky művészi és technikai munkája. A dokumentációban több mint száz ilyen típusú játék terve szerepel. Különösen népszerűek voltak a nyúlfigurák, amelyekből többféle változat készült: Táncos nyúl, Ugró nyúl, Víg nyúl és Tudós nyúl.
Nem csak játék, hanem művészet: a figurák festése rendkívül gondos munka volt. A sárga, piros, kék, zöld, lila és narancssárga színek élénk, dekoratív megjelenést kölcsönöztek nekik.
A népművészet és a szecesszió találkozása: Grabowieczky a magyar népi díszítőművészet motívumait saját művészi látásmódjával ötvözte. Játékain a virágos ornamentika és a hajlékony szecessziós vonalvezetés egyaránt felismerhető.
Saját védjegy: a Grabóka elnevezés 1920-ban törvényes védjegyet kapott.
A műhely kincsei: nemcsak kész játékok maradtak fenn, hanem tervrajzok, színes vázlatok, karton- és fémminták, valamint festési sablonok is. Ezekből szinte lépésről lépésre rekonstruálható a korabeli játékkészítés folyamata.
« Vissza