Az egyik korai, jól dokumentált példa Edward P. Ryder „Dollar Engine” nevű kis gőzgépe volt. Az 1870-es évek elején már kereskedelmi siker lett, és a hozzá kapcsolható kiegészítők között működő figurák és különféle gépek is megjelentek. A források szerint Ryder gépei 1871-ben már nagy számban kerültek forgalomba.
Európában különösen Nürnberg vált a működő bádogjátékok fontos központjává. Az Ernst Plank, Bing, Märklin, Carette és más gyártók a 19. század végétől egyre részletesebb álló gőzgépeket és komplett „gyárakat” készítettek. A Smithsonian például őriz egy Ernst Plank gépet körülbelül 1900-ból, amely függőleges gőzgépet, lendkereket és röpsúlyos szabályozót is tartalmaz.
A korszak egyik legszebb gondolata éppen az volt, hogy a gőzgép ne önmagában legyen érdekes: a tengelyéről valódi munkafolyamatokat lehetett „eljátszani”. Így született meg a favágó, a kovács, a fűrészelő, a malom és a teljes miniatűr műhely világa.
A játék gőzgép ugyanazt az alapátalakítást végzi, mint nagy ipari rokona:hőenergia → a víz belső energiája → gőznyomás → dugattyú mozgása → forgó mozgás.
A kis gépek kazánját többféleképpen alakították ki. Találunk függőleges, álló kazánt, valamint vízszintes kazánt is. A Smithsonian gyűjteményében például mindkét kialakításra találunk 19. századi példákat: függőleges rézkazános, illetve vízszintes kazános gépeket.
A kazán tetején gyakran biztonsági szelep található. Ennek feladata nem az, hogy a gép fordulatszámát szabályozza, hanem hogy túl nagy nyomás esetén kiengedje a gőzt. A gőz útját a motor felé külön szelep vagy csap szabályozhatja. A 20. században már olyan játék-gőzgép szabadalom is született, amely a biztonsági szelepet gőzsíppal kapcsolta össze.
A hajtás másik látványos része a transzmisszió. A motor lendkereke egy hosszú tengelyt, a line shaftot forgathatott. Erről vékony bőrszíjak vagy más hajtószíjak vitték át a mozgást a különböző munkagépekre. Így egyetlen kis gőzgép egyszerre több gépet is működtethetett.
Kérdések
A miniatűr gőzgépekhez készített munkagépek külön kis világot alkottak. Fűrészüzem, kovácsműhely, kalapács, csiszoló, eszterga, szivattyú és malom egyaránt kapcsolódhatott ugyanahhoz a transzmissziós tengelyhez. Egy korabeli műhelyben a közös tengelyről a gépek egyenként, szíjakkal kapták a hajtást.
A burkolatok és kazánok anyaga is változatos volt: sárgaréz, réz, fehérfém, öntöttvas és préselt, zománcozott vagy festett lemez egyaránt előfordult. A Weeden például préselt lemezből készült, téglafal hatását utánzó kazánburkolatot is alkalmazott.
A hajtás áttétele egyszerűen megváltoztathatja a fordulatszámot és a nyomatékot. Két tárcsánál közelítőleg:
n1D1=n2D2n_1D_1=n_2D_2
tehát a kisebb hajtott tárcsa gyorsabban forog, a nagyobb pedig lassabban, miközben a nyomatékviszony fordított irányban változik.
« Vissza