A golyók sokszínűségükkel elvarázsolnak bennünket. Méretükben, színeikben, anyagukban sokfélék. De nemcsak csodálhatjuk, hanem sokféle játékot is játszhatunk velük.Kérdés:Milyen fajta golyójátékok vannak? (a válaszért kattints a MŰKÖDÉS gombra)
Egyiptomi sírokban találtak festett agyaggolyókat, melyek ma kairói, torinói múzeumokban, a párizsi Louvre-ban és a londoni British Múzeumban is láthatók. Kezdetben talált kavicsokkal, csontokkal, kővel játszottak, majd kézműves módon készített agyaggolyókkal, később porcelánból készült golyókkal. Az első valódi üvegtárgyak Kr. e. 1500 körül jelentek meg, főként Egyiptomban és Mezopotámiában. Ezeket gyakran díszítésre, ékszerekre és kis edényekre használták. Az üvegkészítési technológia fejlődésével az üveget színezni és különféle formákba önteni is megtanulták. A Római Birodalom idején (Kr. e. 1. század körül) az üvegfúvás technikájának feltalálásával az üvegtárgyak sokkal elterjedtebbek lettek. Ekkor készítettek poharakat, tányérokat, palackokat és dísztárgyakat is üvegből. Az üvegkészítés Európában a Középkorban és a reneszánsz idején tovább fejlődött, különösen Velencében, ahol a muranói üveggyártás híressé vált. Ekkor már rendkívül kifinomult üvegtárgyakat készítettek. A színes üveggolyók eredete Európában a 19. század elejére tehető. Németországban kezdtek nagyobb mennyiségben üveggolyókat készíteni, amelyek gyerekjátékokként és gyűjthető tárgyakként váltak népszerűvé.
A viktoriánus korban az üveggolyók nemcsak játékok, hanem gyakran gyűjthető dísztárgyak is voltak, amelyeket fiatal középosztálybeli lányok ajándékba kaptak. Az üveggolyók színes és díszes változatai a finomabb ízlésvilágot célozták meg, és sokszor romantikus ajándékként szolgáltak, mint az ártatlanság és a játékosság jelképei. Más kultúrákban az üveggolyókat talizmánként hordták, hogy szerencsét hozzanak vagy megvédjék viselőjüket. A fiatal lányok gyakran kaptak apró, színes üveggolyókat, amelyeket amulettként viseltek vagy tartottak maguknál.
Az üveggolyók anyaguk és súlyuk miatt felhasználásukban korlátozottak, szemben az ugyancsak gömbölyű labdákkal. Korát sem tudjuk, hogy milyen régóta készítenek állati bőrdarabokból vagy sodort szálakból gombolyítással, csomózással, kötéssel, összevarrással tömör kis labdákat. A mai rugalmas labdák elődje is "állati" ötlet volt, hólyagukat felfújták, majd elkötözték, így rugalmas "kis gömböcöket " kaptak. Készültek nád és vesszőfonatú labdák is, melyek fonata rugalmas héjként jól pattogtatható.
« Vissza