Golyós játékok

Röviden

A golyók sokszínűségükkel elvarázsolnak bennünket. Méretükben, színeikben, anyagukban sokfélék. De nemcsak csodálhatjuk, hanem sokféle játékot is játszhatunk velük.

Kérdés:
Milyen fajta golyójátékok vannak? (a válaszért kattints a MŰKÖDÉS gombra)

Történet

Egyiptomi sírokban találtak festett agyaggolyókat, melyek ma kairói, torinói múzeumokban, a párizsi Louvre-ban és a londoni British Múzeumban is láthatók. Kezdetben talált kavicsokkal, csontokkal, kővel játszottak, majd kézműves módon készített agyaggolyókkal, később porcelánból készült golyókkal. Az első valódi üvegtárgyak Kr. e. 1500 körül jelentek meg, főként Egyiptomban és Mezopotámiában. Ezeket gyakran díszítésre, ékszerekre és kis edényekre használták. Az üvegkészítési technológia fejlődésével az üveget színezni és különféle formákba önteni is megtanulták.
A Római Birodalom idején (Kr. e. 1. század körül) az üvegfúvás technikájának feltalálásával az üvegtárgyak sokkal elterjedtebbek lettek. Ekkor készítettek poharakat, tányérokat, palackokat és dísztárgyakat is üvegből.
Az üvegkészítés Európában a Középkorban és a reneszánsz idején tovább fejlődött, különösen Velencében, ahol a muranói üveggyártás híressé vált. Ekkor már rendkívül kifinomult üvegtárgyakat készítettek. 
A színes üveggolyók eredete Európában a 19. század elejére tehető. Németországban kezdtek nagyobb mennyiségben üveggolyókat készíteni, amelyek gyerekjátékokként és gyűjthető tárgyakként váltak népszerűvé. 

 

A viktoriánus korban az üveggolyók nemcsak játékok, hanem gyakran gyűjthető dísztárgyak is voltak, amelyeket fiatal középosztálybeli lányok ajándékba kaptak. Az üveggolyók színes és díszes változatai a finomabb ízlésvilágot célozták meg, és sokszor romantikus ajándékként szolgáltak, mint az ártatlanság és a játékosság jelképei. Más kultúrákban az üveggolyókat talizmánként hordták, hogy szerencsét hozzanak vagy megvédjék viselőjüket. A fiatal lányok gyakran kaptak apró, színes üveggolyókat, amelyeket amulettként viseltek vagy tartottak maguknál.


Az üveggolyók anyaguk és súlyuk miatt felhasználásukban korlátozottak, szemben az ugyancsak gömbölyű labdákkal. Korát sem tudjuk, hogy milyen régóta készítenek állati bőrdarabokból vagy sodort szálakból gombolyítással, csomózással, kötéssel, összevarrással tömör kis labdákat. A mai rugalmas labdák elődje is "állati" ötlet volt, hólyagukat felfújták, majd elkötözték, így rugalmas "kis gömböcöket " kaptak. Készültek nád és vesszőfonatú labdák is, melyek fonata rugalmas héjként jól pattogtatható.

Működés
Nehezen találhatnánk tökéletesebb formát, mint a gömb. Titokzatosságára jellemző, hogy még jósolni is szoktak belőle. A természetben a nagy felületi feszültségű folyadékok, a felfújt héjszerkezetek, a bolygók mind-mind egyfajta gömbösödésre törekednek. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy ez a forma a játékban is megjelent. 

A golyó játékok leggyakrabban:
- dobó-elkapó;
- gurító-elérő és
- ütköztető ügyességi játékok voltak, főként fiúk játszották.

Bár az elnevezések és a szabályok a világ különböző pontjain eltérőek, de a kör és a faljátékok mindenütt ismertek.
Ki ne ismerné például a magyar irodalomból Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk című regényében szereplő golyózást?

KAPUZÓS:
A játékosok egyenlő számú, 4 darab egyszínű és a többiekétől különböző golyót kapnak. A kaput a kör közepébe állítjuk, a fallal párhuzamosan. A golyókat a nagy körív tetszőleges pontjáról kell indítani. A játékosok egymás után következnek, üveggolyóikat felváltva és egyesével mind elpöckölik vagy gurítják a kapuk felé. Cél, hogy a golyók a minél magasabb értékű kapukon átjussanak. Természetesen a kisebb méretű kapukba nehezebb betalálni, ugyanakkor többet is ér. Az így kapott pontszámokat össze kell adni. Amikor elfogynak a golyók, vége a játéknak. Nyertes az, akinek a legtöbb pontja van.

ÜTKÖZTETŐS
A játékosok 4-8 db egyszínű és a többiekétől jól megkülönböztethető golyót kapnak és eldöntik a sorrendet. A pályára felrajzolt kiskör vonalára mindenki letesz egyet a saját golyóiból. Majd a nagykörívtől kell indítani a golyókat. Egyik játékos a másik után gurít, először úgy, hogy megpróbálja dobógolyójával eltalálni a sajátját. Ha sikerül, újra guríthat, más golyóját célba véve és találat esetén felveheti azt. Ha nem sikerül, az elgurított golyó is a pályán marad és a következő játékos próbálkozik. A játék addig tart, míg van mire célozni. Ekkor mindenki megszámlálja a zsákmányát, az győz, akinek legtöbb golyója van.

KÖZELÍTŐS
Mindenki, a játékosok számától függően 4-8 db egyszínű, a többiekétől különböző golyót kap. A kiskör közepébe egy megkülönböztethető, esetleg nagyobb golyót helyezünk. A játékosok a körívtől indítva, egymás után gurítanak 1-1 golyót a középpontban lévő golyó felé. Cél, hogy a középső nagyobb golyót minél jobban megközelítse a játékos golyója. A guruló golyók a játék során más golyókkal ütközhetnek, emiatt azokat elmozdítják. Ezáltal jobb vagy rosszabb pozícióba kerülnek. A játék addig tart, amíg a golyók el nem fogynak. Nyertes az, akinek golyója a játék végén legközelebb áll a középső golyóhoz.

Extra

A "Marble Queen" története: A 20. század elején az Egyesült Államokban népszerű üveggolyó-bajnokságokon egyes fiatal lányok is részt vettek, bár ezeket a versenyeket is inkább fiúk uralták. Egy anekdota szerint az 1930-as években egy lány nyerte a helyi üveggolyó-bajnokságot, amely szokatlannak számított akkoriban. Az esemény újságcikkekben is megjelent, és inspirálta a lányokat, hogy bátran vegyenek részt olyan játékokban, amelyeket akkoriban "fiúsnak" tartottak.