A Galileo-hőmérőt Galileo Galileiről nevezték el, de nem ő találta fel ezt a gömbös változatot.
A 17. század közepén Firenzében megalakult az Accademia del Cimento, amelynek tagjai nagy figyelmet fordítottak a hőmérséklet mérésére és a kísérleti módszerekre. Az akadémiát 1657-ben alapították, és mottójuk – „Provando e riprovando”, vagyis nagyjából „próbálva és újra próbálva” – jól kifejezte kísérleti szemléletüket.
A gömbökkel működő hőmérők a 17. századi firenzei műszerkészítéshez kapcsolódnak. A Museo Galileo gyűjteményében ma is találhatók olyan korabeli hőmérők és üvegampullák, amelyekben különböző sűrűségű üveggömbök mozogtak.
A mai Galileo-hőmérő tehát egy régi tudományos ötlet látványos modern változata.
A hengerben lévő folyadék és az üveggömbök különböző sűrűségűek.
A folyadék hőmérsékletének változásával megváltozik a sűrűsége is.
Melegedéskor a folyadék általában kitágul, ezért sűrűsége csökken. Így egyes gömbök már nem kapnak elegendő felhajtóerőt, és lesüllyednek.
Lehűléskor a folyadék sűrűbbé válik, ezért több gömb képes ismét felemelkedni.
A gömbökhöz kis fémlapkák tartoznak, amelyeken hőmérsékleti értékek szerepelnek.
A hőmérő tehát nem úgy működik, hogy a gömbök „felmelegszenek és mozogni kezdenek”. A folyadék sűrűségének változása változtatja meg a gömbökre ható felhajtóerőt.
KÉRDÉSEK:A) A gömbök azért süllyednek le, mert felmelegszenek?
NEM! A gömbök nem a saját felmelegedésük miatt süllyednek, hanem azért, mert a körülöttük lévő folyadék sűrűsége megváltozik.B) Minden gömb egyformán mozog?
NEM! A gömbök sűrűsége kissé különbözik, ezért más-más hőmérsékleten változik meg a lebegésük.C) A gömbök belsejében valami „meghajtja” őket?
NEM! Nincs bennük motor vagy rugó: a folyadék felhajtóereje és a gömb súlya „mozgatja” őket.
A fizikai háttere
A gömbre ható felhajtóerő:
Fᵦ = ρ · V · g
A gömb súlya:
F₉ = m · g
A gömb akkor marad lebegő helyzetben, amikor a felhajtóerő és a súly megfelelő egyensúlyban van.
A hőmérő működését ezért a hőtágulás + sűrűség + felhajtóerő hármasa magyarázza.
Egyszerűsített modellben a folyadék sűrűsége írható:
ρ(T) ≈ ρ₀ / (1 + α · ΔT)
Ez közelítő összefüggés, nem pedig minden folyadékra tökéletesen érvényes általános képlet.
Egy nagyon érdekes történeti részlet
A régi firenzei hőmérők nem feltétlenül a ma megszokott Celsius-skálát használták. Az Accademia del Cimento többféle skálát alkalmazott; a Museo Galileo szerint például 50 fokos és más beosztású hőmérők is készültek. A későbbi Celsius-skála még nem létezett.
« Vissza