Fénymalom

RÖVIDEN 

A fénymalom üvegbe zárt könnyű lapátai fény hatására forogni kezdenek. A lapátok egyik oldala fekete, a másik fényes. 

Kérdés: 
Melyik lapátoldal melegszik fel jobban? (a válaszért kattints a MŰKÖDÉS gombra)

TÖRTÉNET 

A fénymalom vagy Solar Radiométer Sir William Crookes angol fizikus nevéhez kötődik. Crookes a sugárzás mechanikai hatását vizsgálta, és az 1870-es években olyan érzékeny műszereket készített, amelyekben a sugárzás forgómozgást hozott létre.

Az Egyesült Államokban 1876. szeptember 12-én kapta meg a US 182,172 számú szabadalmat, Improvement in Apparatus for Indicating the Intensity of Radiation címmel. A szabadalom nem egyszerű játékot ír le: Crookes eredetileg a sugárzás intenzitásának mérésére szolgáló műszerként gondolt a szerkezetre.

 

A szabadalom rajzán már ott találjuk a ma ismert fénymalom lényegét:

  • négy könnyű kar,
  • a karok végén fekete és világos lapátok,
  • központi tengely,
  • tűhegyen vagy nagyon kis súrlódású ponton forgó szerkezet,
  • és az egészet körülvevő, levegőtől nagyrészt kiürített üvegbúra.
Crookes 1876-ban még úgy gondolta, hogy a sugárzás közvetlenül fejti ki a hajtóerőt. A jelenség magyarázata azonban később sokat változott; a ma elfogadott magyarázat a ritkított gáz és a hőmérséklet-különbség szerepét hangsúlyozza.

Még egy különlegesség

Crookes eredetileg nem „fényjátéknak” szánta.

Azt remélte, hogy a forgási sebességből következtetni lehet a beeső sugárzás erősségére. Az 1876-os előadásában már olyan radiométereket mutatott be, amelyeknél a forgási sebességet a fényforrás intenzitásával hozta kapcsolatba.

A ma ismert fénymalom így tulajdonképpen egy tudományos mérőműszerből lett közismert fizikai játék és látványos demonstrációs eszköz.

 

radiometer szabadalom

MŰKÖDÉS 

Vajon mi van az üveggömbben? Vákum? A válasz: Nem teljes vákuum.

A gömbből a levegő nagy részét kiszivattyúzták, de maradt benne kevés gáz. Ezt nevezzük részleges vagy ritkított vákuumnak. És ez nagyon fontos! Ha tökéletes vákuum lenne benne, a közönséges fénymalom nem működne így. A forgásban a ritkított gáz molekuláinak is szerepük van.


Mi történik, amikor fényt kap? 
A fekete lapátoldal sokkal jobban elnyeli a sugárzást, ezért jobban felmelegszik, mint a fényes oldal. A lapátok közelében lévő ritkított gáz emiatt nem mindenütt azonos hőmérsékletű. A nagyon ritka gázban a hőmérséklet-különbség és a lapát szélein kialakuló termikus transzspiráció (thermal transpiration / thermal creep) olyan apró nyomás- és impulzus különbséget hoz létre, amely forgatónyomatékot ad a lapátokra.

Egyszerűsítve:

fény → fekete felület felmelegszik → a ritkított gáz molekuláinak mozgása megváltozik → apró erők → forgatónyomaték → a malom forog

A jelenség annál látványosabb, minél nagyobb a megvilágítás és megfelelő a gáznyomás.

És merre forog?

Ha a fény szemből érkezik, a hagyományos négy lapátos radiométer úgy forog, hogy:

a fekete lapátfelületek a fényforrástól elfelé haladnak, a fényes oldalak pedig a fényforrás felé. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindig például jobbra fog forogni. Ha a radiométert megfordítjuk, vagy a fényforrás másik oldalról érkezik, a forgásirány is megfordulhat.


Kérdések:

  1. Teljes vákuumban is ugyanígy forogna a fénymalom?
    Nem! A működéséhez szükség van valamennyi ritkított gázra; tökéletes vákuumban ez a hatás eltűnik.
  2. A fekete lapátoldal jobban felmelegszik, mint a fényes?
    Igen! A fekete felület több sugárzási energiát nyel el.
  3. Közvetlenül a fénysugarak „lökik” a lapátokat?
    Nem! A fény sugárnyomása létezik, de a közönséges Crookes-radiométer forgását főként a felmelegedett lapátok és a ritkított gáz kölcsönhatása magyarázza.
  4. Számít, hogy milyen könnyen tud forogni a tengely?
    Igen! A hajtóerő nagyon kicsi, ezért csak akkor tudja megmozdítani a lapátokat, ha a tengely súrlódása is nagyon kicsi.
EXTRA 

A egyik legjobb kérdés ennél a játéknál: Miért nem egyszerűen a fény „lökdösi” a fekete lapátot?

A fénynek valóban van sugárnyomása, tehát a fotonok képesek impulzust átadni egy testnek. Csakhogy a hétköznapi Crookes-radiométerben ez az erő túl kicsi ahhoz, hogy a megfigyelt forgást megmagyarázza. Sőt, ha egyszerűen a fény nyomása lenne a fő ok, a jobb vákuumnak még könnyebbé kellene tennie a forgást. A kísérletek viszont azt mutatták, hogy a radiométer működéséhez éppen bizonyos mennyiségű ritkított gáz szükséges. Nagyon jó vákuumban a forgás megszűnik. 
A „tűtengely” valóban fontos!

A rotor középen egy nagyon finom tűhegyen / csapágyazási ponton nyugszik. Ez rendkívül kicsi súrlódást tesz lehetővé. Crookes eredeti szabadalma is leír olyan változatot, amelyben a könnyű karok egy kemény acéltűn vagy más hegyen, üveg- vagy ékszerpohárban támaszkodnak.

Ez azért szükséges, mert a radiometrikus erő rendkívül kicsi. Ha a tengely súrlódása nagy lenne, a lapátok meg sem mozdulnának.

Tehát itt két dolog találkozik:
nagyon kicsi hajtóerő+nagyon kicsi súrlódás→látványos forgás


És egy nagyon szép Öveges-féle tanulság:

Nem mindig az erő a nagy – néha elég, ha az ellenállás nagyon kicsi.