Anker kőépítő

Röviden

Egy nagysikerű építőjáték, amely kőből készült és a gyerekek kedvence volt a 19. század végétől 70 éven át.

Kérdés:
Miből és hogyan készültek az építőelemek? (a válaszért kattints a MŰKÖDÉS gombra)

Történet
Egy német pedagógus, Friedrich Fröbel 1838-ban, fakockákból álló építő játékot dolgozott ki oktatási céllal. Az új játék nagyon megtetszett a gyártásra vállalkozó Lilienthal fivéreknek. Hogy a játék a valódi építőanyag érzését adja, a fa alapanyagot speciális kővel helyettesítették. Az első darabok 1875-ben születtek meg, a termék azonban évekig nem volt sikeres. A játék igazi népszerűségét és világsikerét a thüringiai Rudolstadtban felépített Richter üzem indította el 1880 körül. A tehetséges gyártulajdonos és ügyes üzletember: Friedrich Adolf Richter az elemekből komplett egymásra épülő rendszert tervezett, az elemek számát jelentősen bővítette, ezáltal a mintegy 1200 féle építőkövet 34 féle Anker (jelentése horgony) védjegyű kőépítőszekrénybe tette. A szettek csomagolása igényes fából készült doboz volt, gyönyörű grafikájú képpel a tetején, rajta a feliratokat már több nyelven szerepeltette. 



Az építőszekrények fontos tartozékai a míves kivitelezésű katalógusok voltak, melyekben a kész épületek művészi igényű ábráin kívül, azok részletes tervrajzai is megtalálhatók. A rendszer 34 féle szekrénye egymásra épül, vagyis feltételezi, hogy az előző szettek már birtokunkban vannak, a használati utasításban/katalógusban szereplő megépíthető épületek is egyre nagyobbak, bonyolultabbak és látványban gazdagabbak. A gyerekek, akik megszerették az első szettet, gyakran születésnapjukra, karácsonyra és egyéb ünnepekre a rendszer következő készleteit kapták, így a gyerek ahogy nőtt, az építkezés egyre komolyabbá válhatott. Nem utolsó szempont az sem, hogy a gyereket megajándékozó felnőttek ajándékozási dilemmája is megszűnt, csupán azt kellett észben tartani, melyik szett volt a legutóbbi, amit már megvettek.
Richterék készítettek mozaik kirakós, és logikai játékokat is, melyek közül a Kolombusz Tojása volt a legszokatlanabb (az elemek elliptikus formavilága miatt), melyből számtalan virág-, vagy madárforma rakható ki.

Működés
Az építőelemek homok, kréta, színezőanyag és lenolaj keverékéből készültek, extra méretpontossággal. Az alapanyagokat precíziós formákban, rendkívül nagy nyomáson préselték össze. Az eljárásnak köszönhetően a kövek felülete teljesen sima lett, a sarkaik élesek maradtak, és kötőanyag (például ragasztó vagy habarcs) nélkül is rendkívül stabilan egymásra építhetőek voltak.
Színek: A keverékhez adott pigmentekkel három hagyományos európai építőanyagot imitáltak: a vörös téglát, a sárgás mészkövet és a kékesszürke palát.
A készletekhez tartozó katalógusok tartalmazták a kész épületek látványterveit, az alaprajzokat és a szintenkénti elrendezéseket is. Ezek segítségével elemről elemre fel lehetett építeni az azokban szereplő épületeket.

Érdekesség, hogy a 19. századi Anker elemek gyártási mérettűrése (0,05 mm) annyira pontos volt, ami vetekszik a mai LEGO elemek híres pontosságával! 

Extra
Az Anker termékek a kezdetektől fogva világszerte számtalan díjat nyertek és mivel ügyesen reklámoztak is, hatalmas keresletet generáltak. A termelést a német gyár már nem győzte, további gyárak, leányvállalatok jöttek létre, például az Osztrák-Magyar Kőépítőszekrény gyár, emiatt magyar vonatkozása is van a játéknak. A sikertörténet ma is folytatódik, Rudolstadt-ban még mindig gyártják az eredetikkel pontosan megegyező készleteket.
A játék bevezetése Magyarországon 1886-ra tehető, erről a Vasárnapi Újság című népszerű hetilap hirdetése tanúskodik. Ebben az évben a jelentős magyar játékkereskedő, Kertész Tódor kínálatában, Richter-féle építő iskola kövekkel néven már szerepel is.

Több neves 20. századi építész, köztük az amerikai Frank Lloyd Wright (egyik legismertebb épülete a Guggenheim Múzeum New Yorkban) vallotta, hogy az Anker (az USA-ban Anchor/Union Stone Building Set) kőépítőszekrény gyermekkora meghatározó játéka volt, sőt pályaválasztását is befolyásolta.  De más hírességek Josef Albers, Charles Eames, Buckminster Fuller, Johannes Itten, Paul Klee és Albert Einstein is kedvenc játékuknak nevezték.